Ez együtt jár az álmatlansággal szerintem.
Nem hiném hogy valaki is aki ismer azt gondolná hogy depreszios vagyok, pedig ngyon gyakran van picsogos kedvem és halál vágyam.
Szerintem ez amugy genteik is részben nagyapám egy nagy bátyám öngyilkos lett másik nagy bátyám paranoiás volt teljesen leépült üldözési mánia és apám küzdütt hasonloval.
Ezek után szerintem nem meglepö ha nekem is gondjaim annak ilyesmivel és hajlamos vagyuk elhagyni magamat nem enni nem aludni rendesen komoly kihivás megborotválkozni is mert nekem igy is jó.
Habár ma komunikácio világába élünk hálla facceboknak és más csodás közöségi oldalnak a hol nekem is van egy adag ismerösöm. Nem sok nincs több ezer mert én nem szopodtam bele. Van egy lány rokonom aki ha azt irja be most pukiztam kb ezt 50 ember fogja likeolni és kap még csinos komentek is hogy én is meg milyen érzés volt. Decsak arra megy ki adolog hogy szép és népszerü minden fiu megakarja huzni olyan átlátszó.
Én mivel nem vagyok egyik se ha azt is mikor lesz a temetésem senki le se szar kb. épp akkora érdeklödére számithatuk mint ha azt osztom meg hogy uj halam van az akvárimban, mármint a virtuálisba.
Na ennek csodás találmánynak hála azt tudom hogy az 5 éve nem látott ismerösöm tegnap angliába szülinapon volt. De azt nem tudom hogy szomszédomba ki lakik, vagy hogy lakótársamnak mi a vezeték neve pedig lassan fél éve lakok vele de nem jelölt be facebokon.
Ez az igazi elidegenesedés és sokszor mi magunknak köszönhetjük sokszor ki se veszük a füllhalgatótt egy áruházba vagy egy postán vagy épp a lépcsöházba csak oda dobjuk a kellö szavakat.
Néha én is ilyen bunkó voltam mikor fáradtan mentem postára nem hallok semmit de tudom elsönek köszönsz Jó napot majd oda adod a pénzt neki a számlákkal ha vissza adja az aprót ami viszajár és mozog a szája azt mondod neki neki köszönöm nem kérek ( sorsjegyet ) majd mondod viszont látára és kész ilyen egyszerü.
A spárba is ilyen láttod a pénzt menyi jár neki itt meg azt kell mondani nincs supershop majd köszönöm és viszont látásra.
Habár ma már egy millio félekép tudonk üzeni sms, email, megosztás,bökés, chat, stb... de semmit nem tudonk modani a legtöbb embernek csak közhelyket vagy sokszor nem tudonk mit kezdeni a válasszal.
Sokszor megkérdezük udvariságból Hogy vagy erre válasz köszönöm jol vagyok és ha nem is hihető mi elhiszűk , de mi van ha válasz más lefagyunk teljesen és nem tudunk vele mit kezdeni vagy mert nem érdekel vagy csak mert nem ismerjük elégé az illetött hozzá, és ebbe pillanatba már meg is bántuk a kérdésünket.
Szóval mi kérdezünk de csak egy válasz várunk, de akkor minek kérdezünk?
